Jó kérdés lehet valyon hogy kerültem én messzi hazától nem is olyan messze Zürichbe.
A történett ott kezdődött, hogy akadt egy ajánlat a munkahelyemen, továbbiakban folytathatom áldásos tevékenységemet Zürichbe. Kapva kaptam az alkalmon, többkörös interjúkon keresztül március közepén kiderült, hogy május elsején kezdhetem a robotolást a svájci országban. Addig rengeteg idő volt még, de közbe volt egy egyhetes egyiptomi nyaralás is, persze mondaná az emberfia, áprilisban nyaralás? Igen egyiptomba már jó idő is lehet ilyenkor, és az volt.
De nem elkanyarodva a témától rengeteg dolog volt az indulás napjáig. Kezdve az adminisztratív résszel, lakáskereséssel, miegymással. Az eredeti terv szerint április 30-án hajtottam volna ki vonattal Zürichbe, de a svájci kormány keresztbe húzta a számításakat, mivel május elsejétől korlátozást vezetnek be a kelet európai munkavállalókkal kapcsolatban. A cégem nem akarta kockáztatni ezt a dolgot, ezért korábban kiküldtek, ezáltal repülővel kellett jönnöm. Persze így a szállást is át kellett rakatni korábra, a vonatjegy ment a levesbe, azaz visszaváltósba. Itt jegyezném meg a MÁV azt mondta egy hónapon belül visszautalja a pénzt amit a vonatjegyre költöttem. Kiváncsi leszek :)
Minden leszervezve várva az indulást. Szerencsére gyerekori barátom Jani, kint él Zürich mellett jó ideje és mikor már biztos volt, hogy jövök otthon járt Magyarországon, és bevállalta egy bőröndnek a kihozatalát. Így utólag is köszönet neki. Otthon minden rendben zajlott az indulás előtt, az akkori munkám átadása az utódomnak. A ruhatár bővítése, a helyi munkakörnek megfelelően stb.
Várva a nagy napot, elinduljak világot, vagyis Züricht látni. Nem könnyű dolog otthon hagyni mindent, de a kaland az kaland, ha bejön akkor gyökeresen változtatja meg életemet, de ez még a jövő zenéje.
